Mi a polírozás?
A gépészeti tervezésben a polírozás egy gyakori alkatrész-kezelési folyamat. Ez az előkezelések, például a vágás vagy a csiszolás befejezésének folyamata, amelynek során sima felületet biztosítanak. A geometria pontossága, például a felületi textúra (felületi érdesség), a méretpontosság, a síklapúság és a kerekdedség javítható.
Az egyik a „fixált abrazív feldolgozási módszer”, amely során egy kemény és finom köszörűkorongot rögzítenek a fémhez, a másik pedig a „szabad abrazív feldolgozási módszer”, amelyben a csiszolószemcséket folyadékkal keverik.
A fix csiszolási eljárások során a fémhez kötött csiszolószemcséket használnak az alkatrész felületén lévő kiemelkedések polírozására. Léteznek olyan megmunkálási módszerek, mint a honolás és a szuperfinomítás, amelyekre jellemző, hogy a polírozási idő rövidebb, mint a szabad csiszolási megmunkálási módszernél.
A szabad abrazív megmunkálási módszernél a csiszolószemcséket folyadékkal keverik, és csiszoláshoz, polírozáshoz használják. A felületet úgy kaparják, hogy az alkatrészt felülről és alulról fogják, és egy iszapot (csiszolószemcséket tartalmazó folyadékot) görgetenek a felületre. Léteznek olyan feldolgozási módszerek, mint a csiszolás és polírozás, és a felületi minőség jobb, mint a fix abrazív megmunkálási módszereknél.
● Hónolás
● Elektromos polírozás
● Szuper kidolgozás
● Csiszolás
● Folyékony polírozás
● Vibrációs polírozás
Hasonlóképpen létezik az ultrahangos polírozás is, amelynek elve hasonló a dobpolírozáshoz. A munkadarabot abrazív szuszpenzióba helyezik, ultrahangos mezőbe helyezik, és a csiszolóanyagot a munkadarab felületén ultrahangos oszcilláció segítségével csiszolják és polírozzák. Az ultrahangos feldolgozási erő kicsi, és nem okozza a munkadarab deformációját. Ezenkívül kémiai módszerekkel is kombinálható.
